Nos ez a csúnya kifejezés a homesteading egyik változata, aminek a magyar megfelelője nagyjából az ökológiai szempontból fenntartható önellátó gazdálkodás. A különbség annyi, hogy ezt a szenvedélyt az ember egy fixen egy helyen álló tanya helyett az óceánon űzi egy vitorláshajóban, olykor vándorolva, időnként megtelepedve egy szigeten, de ha a szükség úgy hozza, akkor nem okoz problémát eljutni valamelyik nagyvárosba, vagy a világ bármely pontjára amelyet vízpart mos. Közben termeszthetünk, vagy akár kiszolgálhatjuk magunkat spirulina algával, szedhetünk barnamoszatot, rákokat és egyéb finomságokat, különböző halakat, vagy gyümölcsöket a legváltozatosabb étrenden élve ingyen. Ráadásul mindezt helyben és frissen, nem pedig egy bevásárló központ polcáról méregdrágán beszerezve, nem számolva a környezetkárosítással, amelyet az áruk odaszállítása okozott.
Valószínűleg azért a gasztronómiai oldalával kezdtem a tengeri tanyázás lényegének a leírását, mert eléggé megéheztem. Tehát most beszerzek valami bolti rettenetet, és később folytatom szociális oldalról a bejegyzést, amelynek címe talán az "ég veled hörcsögkerék" lesz, esetleg " karrier helyett hajót építek" . Remélhetőleg olyan írásokat sikerül majd megalkotnom, amihez nem kell védőmaszk.
